Pozitívság

A mindig zseniális és régi kedvencem Graham Annable képsorozatot alkotott mitológiai témában. Az egyik képről az erkélyünk jutott eszembe.  

Láttam már egy-két epizódot korábban, de most végérvényesen megbizonyosodtam róla, hogy a Park and Recreation (magyar címe nem túl találó: Városfejlesztési Osztály) méltó társa az Office-nak. Hangulatos, érzelmes, megmosolyogtató. És a főcímzene is van olyan jó! Adjatok…

Hazafele elhaladtam a zöldségesstand mellett, ahol szoktam vásárolni. Amikor fordultam, egy öreg napszemüveges ember állt a zöldségestől tíz méterre és felém nézett. Nagyon zord kifejezés ült az arcán, picit meg is lepődtem. Ahogy elmentem mellette, megjegyezte halkan, hogy:…

Majdnem a HÉV alá dobtam a Kardok Viharát. Direkt. Szerettem volna látni, ahogy cafatokká forgácsolódik a kemény fémek rideg táncában. Meg szerettem volna semmisíteni az ördögi írásnak még az emlékét is. Két perccel később mohón vetettem bele magam a következő fejezetbe.…

Tegnap kaptunk javakat. Most hirtelen csak a hús és a szilvásgombóc ugrik be, de ez épp elég is. A szilvásgombóc nagyon bizgatja a fantáziámat. És mielőtt átvettük az ellátmányt (köszönjük Évi anyukája és Évi nővére!) kiültünk a Presszó 53 szabadtéri részére. Szeretem…

„Súlyzózok egy kicsit, aztán megyek mosogatni.” – a férfi

Reggel Évit a nyuszi ébreztette. Engem meg Évi. Megböködött és mikor odanéztem, Rixi a haját túrta. Nagyon aranyos volt, de le kellett zavarnunk az ágyról. Délutána tüntettünk a Zp-ért. Leginkább csak söröztünk elmebeteg ismerőseinkkel a füvön a Zp-ért.

Zp, Hiperkarma. Remélhetőleg nem az utolsó. Csütörtökön kiderül. A koncert után maradtunk még a parkban italozni és hatalmasakat röhögni. Pluszba délután kaptam Évitől súlyzókat. Ajándékba.