Pozitívság

Este a Tortúrát olvastam.

Letöltöttem és azonnal végig is játszottam a Puzzle Agent 2-t. Izgalmas logikai feladványok, amiken szeret agyalni az ember. És nem utolsó sorban kellemes grafika, izgalmas, szórakoztató és eredeti történet. Nem véletlen, hiszen a zseniális Graham Annable játéka. Nelson Tethers, az FBI Puzzle Különítményének ügynöke nálam kiérdemelte az 5/5-öt.
Rég volt már olyan, hogy éjjel kettőig játszok valamivel és észre sem veszem, hogy így elrepült az idő.

Pár napja már írtam, hogy behívtak állásinterjúra, Tegnap telefonáltak, hogy sikeresen vettem az első akadályt, mehetek a második menetre, ami egy teljes körüli pszichológiai vizsgálat lesz hétfőn. Egész délelőtt fog tartani és megosztják majd velem is, hogy mire jutottak. Picit félek mi lesz, ha kiderül, hogy teljesen normális vagyok. Az teljesen haza fogja vágni az Énképemet.

Agyvérzéses Télapó nálunk járt tegnap este. Azt kérdezitek, hogy miért volt agyvérzéses, illetve miért tegnap este jött? Az egyik kérdés válasz a másikra és fordítva.
Illetve az agyvérzést azzal is alátámasztanám, hogy nekem hozott betyáros májkrémet, Évinek pedig paprikával töltött olívabogyót. Mi lesz a következő? Veszett lesz a Húsvéti Nyuszi?

Elolvastam a Walking Dead 3-at. Szeretem, amikor nem merek lapozni, meg két oldalanként tág pupillákkal és remegő ajkakkal annyit suttogok magam elé, hogy: „aztakurva!”

Elmentem állásinterjúra. Szerintem ügyes voltam, de félek, hogy túl erős a mezőny.

Átvettem a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit. Nagyon igényes kiadás, régi képekkel, amik bármit ábrázolhatnak, a hideg ráz tőlük.

Behívtak állásinterjúra. Izgi- izgi.

Megvan a Walking Dead 3! És úgy néz ki, hogy Évi még előttem elolvassa.

Megrendeltem a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit! X-men a 40-es években? El kell olvasnom!

Elkezdtem a munkanélküli életet. Az első napot még a totális semmittevéssel töltöttem, de már készítettem egy időbeosztást, hogy a napjaim ne csak az alvásból és netezésből álljanak.

Eszembe jutott, hogy már régóta el akarom olvasni a Tortúrát. Megnéztem Booklineon és kemény 790 forint. Hülyének is megéri.

- Ti nem vagytok karácsonyi hangulatban?
- Én már kilenc éves korom óta nem voltam karácsonyi hangulatban. – Amint ezt kimondtam, vakító fényességgel hasított belém, hogy ez a színtiszta igazság. Én vagyok az ember, aki a karácsonyi reklámokra és a díszkivilágításra mogorván annyit dörmög magában, hogy: A kurva anyátokat!
Fasza!

Sushi! Sushi! Sushi!

Most felsorolás következik:

-       Utolsó munkanap.

-       Kaptam ajándékba könyvutalványt.

-       Ittam a Matinéban.

-     Ezek történtek még.

Keményen szét kellett bontanunk egy olvasótermet. Lecsupaszítottuk a polcokat.

Megtudtam, hogy egy nappal kevesebbet kell ledolgoznom, mint eddig hittem.

Nekivágtam az utolsó munkahétnek. Elkezdtem új állást keresni és találtam könyvtáros hirdetéseket. Kérdés, hogy akarok-e könyvtáros lenni?

Fél tizenkettőig aludtam. Erre már rég nem volt példa.

Tegnap a következőt írtam egy barátomnak:
Ha most ebben a pillanatban felvennének egy könyvtárba, nem lennék teljesen boldog, mert akkor tudnám, hogy egy éven át megint nem csinálok semmi értelmeset.

Legalábbis esélye nem lenne a dolognak. Így viszont lesz rá lehetőségem. Megtörténhet, hogy a munkakeresés embert próbáló ideje alatt kihozok magamból valamit.

Ja és majdnem elfelejtettem, hogy letöltöttem a Scalped első 18 részét.

Amikor csak te érted a viccet. Tegnap nagy forgalom volt a könyvtárban. Át kellett szaladnom egy vaskos Szociálpszichológia kötetért az olvasóterembe. Annyira siettem, hogy a könyv kicsúszott a kezemből. Nekiütközött egy széktámlának, onnan egy asztal sarkának durrant, majd a szék lábának. Reflexszerűen, „csak le ne essen a földre”- gondolattal még én is belerúgtam, majd egy hatalmas puffanással szinte kifordulva önmagából ért földet a könyv. Annyira vicces volt, hogy hangosan felnevettem és még bőven vigyorogtam, amikor visszaértem a könyvtárba. Szerintem mindenki hülyének nézett, de én értettem a poént.

Egy órával később mentem dolgozni. Nagyon sokat számít, hogy az ember a szürkeségben kel, vagy már süt a nap. Persze így is kurva hideg volt, de a kedvemnek jót tett a továbbalvás.

A nap mondata:

„Semmi sem annyira kilátástalan, ha van a hűtőben pár sör.”

Még tegnapelőtt történt, hogy túl sok kaját főztem. Ebből kifolyólag tegnap vendégül láttuk egyik barátunkat. Szeretek embereket megetetni.

Szabadnapom volt. Bepillantást nyerhettem a boldog munkanélküli létbe. Megint.