Pozitívság

Tegnap ezt hallottam és láttam a Deadwoodban.

-          Miért nem látott újra munkához?

-          Romokban heverek. A gépek javíthatók, ám a lelkemen esett seb tán sosem gyógyul be.

-          Verték már meg magát?

-          Egyszer. Amikor meggyőződésem volt, hogy himlős vagyok. Cochran doktor felpofozott – Csatt! – Hagyja abba!

-          Meghalt?

-          Sajog az orcám, de nem. Nyilvánvalóan nem haltam meg.

-          És akkor sem nyuvadt ki, amikor a doki pofán csapta.

-          Nem.

-          Akkor a tegnap estével együtt már háromszor kapott olyan pofont, amibe nem pusztult bele. Nem dől össze a világ egy kis fájdalomtól. Sem egy csalódástól, sem egy rohadt nagy veréstől. A világ a halállal ér véget. Addig viszont még több büntetés vár ránk. Állja férfiként és vágjon vissza!

Kacsanap! Átugrottunk Évi nővéréhez kacsát kajálni, minden kötelező körítéssel (lilakáposzta, tört krumpli). Ittunk fröccsöt is, meg forralt bort.

Előjegyeztem a Walking Dead 3-at. Remélem mielőbb átvehetem. Már Évi is rákattant. Vagy ha nem is kattant rá, várja a folytatást.

Megírtam ezt. És megnéztem a legújabb Pratchett filmet, Going Postal-ból készült Postamester. Nagyon fasza volt és a Patrícius (egyik kedvenc karakter a... világon!) figurája megfelelt az elvárásaimnak. Nem csoda, hiszen a zseniális Charles Dance alakítja (Ő Tywin Lannister a Trónok harcában, ott is odatette magát).
Még kiemelném a filmből:
- Utolsó szavak?
- Azé az istené a lelkem, amelyik ráakad!

Tegnap kirúgtak. Bizonyos szempontokból ennek is megvan a maga szépsége. Kikászálódok ebből a besüppedt állapotból és elkezdek gondolkozni, hogy mit is akarok az életben. Új lehetőségeket kutathatok fel. Megmozgathatom az agyam. Picit olyan ez, mint hogy kéne egy világégés, hogy az emberiség magához térjen luxusautóstól, gyorséttermestől, Justin Biberestől és special technical support team leaderestől. Ez az én személyes világégésem, ami után erősebben támadok fel. Mint a Vízbefúlt Isten hívei a Tűz és Jég dalában. (Apropó kurva jó vallások vannak a Tűz és Jég dalában, ha most szabadbölcsész szakdolgozatot kéne írnom, biztos ezt választanám) Megfulladnak és erősebben térnek vissza. Ez lesz velem is. Belefulladok a kilátástalan tél nyomasztó szürkeségébe, de egy jobb ember fogja a világra nyitni szemét a tavasz első sugaraival. Ja és aludhatok délig.

Évivel megint együtt jöttünk-mentünk. És vettünk csirke nugikat is.

Megnéztem Lacival az Attack The Block –ot. Sajnos véletlenül szinkronosan szedtem le, de azért így is jó volt. Itt van róla egy kritika. Ajánlom mindenkinek.

Romeltakarítás, pihenés, regenerálódás. Maradt tészta az előző estéről, szóval leszaladtam belevalóért és egész nap ettünk, feküdtünk és Deadwoodot néztünk. Ilyen egy jó vasárnap!

Vendégeket hívtunk, tortillát ettünk, társasoztunk és ittunk. A kaja (szerintem) tökéletes lett. Aztán sikerült egész jól beinnom. Úgy vettem észre, hogy mindenki egész jól érzi magát.

Xeno Squad. Már el is felejtettem, hogy mennyire szeretem a körökre osztott akciót. Fall Out, úgy hiányzol…

Nézem az Ugly Americanst. Nem nagy szám, a poénok például kifejezetten gyengék, de megtanultam nem úgy tekinteni, mint egy sitcomot, hanem inkább egy fasza kis sorozatot ami egy nagyon jó világban játszódik. Hiányoltam a múmiákat, viszont a hatodik részben végre felfedeztem egyet, amint a háttérben elveszi egy csávó tárcáját.
Szerintem a múmiákban van potenciál. Na nem a béna „egyiptomi zombi” verzióban és nem is a gagyi akciófilmben látottakban, hanem inkább a fiatalos, modern múmiákban, akik szeretik a cseresznyés szivarkát, a barna sört és akik szemrebbenés nélkül fizetnek a motelben a pornócsatornáért.

Tegnap kaptam meg egy antikvár Terry Pratchett könyvet, amit még a múlt héten rendeltem. Ahogy böngésztem az olvasási kalauzt, hogy mire kell még rátennem mocskos mancsom, valami szemet szúrt. Az egyik novellának van magyar címe, tehát megjelent magyarul is. Rákerestem és az első találat maga a novella (A tenger és a kis halak) volt teljes egészében. 18 oldalnyi elsőrangú bomlott boszorkányság.

Rixi egész délelőtt egy hiperaktív kis szemétláda volt. Mindenhol ott volt, ahol nem kellett volna lennie. Valószínűleg azért pörgött ennyire, mert magányos volt a hétvégén, most meg örült, hogy kint lehet.
Délután elmentünk Szentendrére. A tökéletes őszi program. Olyan tökipompost ettem, mint még soha és megszórtam extra kaporral. Továbbá bebizonyítottam, hogy igenis lehet öklömnyi sziklával kacsázni.

Kimentünk a tótkomlósi piacra és vettem egy kis tégely vietnámi balzsamot. Kemény 25 forint volt. Most folyamatosan ezt szippantom. Mint a drog.

Felkelek és szitkozódok, hogy már tíz óra múlt. „Hogy a faszba aludhattam el ennyire?” Majd lent fogadott a hír, hogy óraátállítás volt, így csak kilenc múlt. Tehát elaludtam, de pont jól jött ki a lépés. Jól esett a dolog.
Este lefekvéskor pedig bevillant egy nagyon régi comicstrip emlék. Nem tudom honnan jött, de nagyon jól esett. Az egész kb. pálcikaemberrel volt megrajzolva és valami ilyesmiről szólt:
Főhősünk a kádban áll és azt mondja:
- Miért is ne telefonálhatnék a zuhanyrózsával? – fölveszi és beleszól:

- Halló!

A vonal túloldalán egy hal válaszol:

- Halló!

- Mi újság odaát?

- Nem sok. És ott?

- Itt sincs semmi érdekes.

- Akkor viszont hallásra.

- Oké, helló! – miután letette a zuhanyrózsát a kamerába néz és azt mondja:

- Ennek nem volt sok értelme.

Tényleg béna, csak ahogy egészben hirtelen benyomakodott az agyamba, az nagyon furcsa volt.

Mentem Évi után Lópokróra. A vonatozás hosszú volt (mint mindig), de szerencsére Évi kijött elém Orosházára kocsival. Lendületből kocsmába vitt, le is rántottam egy sört, ami nagyon csúszott.

Évi hazautazott, én ma megyek utána. Egyedül voltam otthon, ami azt jelentette, hogy lelkiismeret furdalás nélkül ehette szemét kaját, nézhettem sorozatokat. Ja igen, ami igazán pozitív volt a napban, hogy találtam egy szimpatikus álláshirdetést.

Ma itt pozitívkodok.

Kiolvastam a Holdárnyékbant (H.P. Lovecraft). Imádom minden egyes hatszorosan összetett mondatát. Például amikor fél oldalban írja le, hogy – Inkább utána olvastunk a könyvtárban és megkérdeztük a környékbelieket, hogy mit tudnak a kísértetről. 
És sikerült a könyvnek elérnie, hogy fényes nappal Évi és Rixi társaságában megijedtem az olvasottaktól. Féltem. Csodás érzés volt, nem is a félelem, inkább az írott szavak hatása.
Új olvasmányom Joe Hill: A szív alakú doboz. Eddig bíztató, de azért nem élem bele magam. Remélem nem annyira kiszámítható, mint most tűnik.

Végre befejeztem, átolvastam, közzétettem ezt.

Szabadnapom volt. Szerintem sikerült úgy eltöltenem ezt az esős hétfői napot, ahogy mindenki szerette volna, aki dolgozott. Aludtam sokáig (de nem abnormálisan sokáig), olvastam, filmet néztem, ebédeltem, írtam és főztem, hogy meleg vacsorával várhassam Évit.

Évi szülei hoztak javakat, meg elmentünk velük kajálni. Azért volt még ez nagyon jó, mert végre kitakarítottunk úgy isten igazából.

Van egy béna (Ballantine's) szavazás valami béna díjra, amiben béna diszkó zenét „játszó” bénákra lehet szavazni. Tegnap reggel a facebookon minden második bejegyzés erről szólt. Felbasztam magam és jelöltem egy zenészt én is. A neve Dj Húgycső. Már három szavazata van, ezzel a 186. helyen áll. Valahogy reklámozni kéne. Mekkora poén lenne, ha ő nyerné meg az egész szarságot és közben nem is létezik! Meg alapból ez a név...

Végre eljutottunk Akácba és be is ihattunk. Korán mentünk, ezért korán nyugovóra is tértünk, de megint rá kellett döbbennem, hogy nagyon szeretem az Akácfában rombolni magam.

Átugrottunk Lacihoz pár sörre, aztán előkerült egy társasjáték. Bang! Kártyás-szemétkedős western környezetben. Elég jól szórakoztunk. És kedvet kaptunk a Deadwood-hoz is.