Kimentünk a Gödörhöz ücsörögni, sörözni. A fű nagyon vizesnek tűnt, ezért inkább a medence partjára telepedtünk a kőre. Elvagyunk, egyszer csak jön egy fiatal anyuka, két kiskölyökkel. Egy fiúval és egy kisebb lánnyal. A kölykök azonnal bele akarták lógatni a lábukat a vízbe, az anyuka pedig olyan jó fej volt, engedte nekik. Cipő, zokni le, aztán hadd szóljon. Mert hát mi rossz van abban? Jó volt látni, hogy akadnak ilyen szülők, akik minden őrültségben benne vannak, nem csak a „FÚJNENYÚLJHOZZÁMERTMÉGELKAPSZVALAMIT!”. Nagyon szimpatikus volt a társaságuk. Egy idő után a kisfiú elkezdett magyarázni huginak, hogy az a szabály, hogy csak nyolc éves kortól lehet belemenni a vízbe.
- És aki nyolc éves?
- Az is bemehet. Nyolc éves, vagy annál több.
- És egy nyolc éves maci bemehet?
- …
- És egy nyolc éves nyuszi bemehet?
- …
Vicces és aranyos volt az egész. Az anyukájuk pedig csak ült és büszkén nézte őket. Megértem. Én is ilyen szülő akarok lenni, ha egyszer.
A kontraszt kedvéért: Közben jött egy másik család, apa, anya, kisfiú. A kissrácon fehér ing, napszemüveg, közben ugyanolyan kicsi volt, mint aki térdig a vízben totyogott. Az ő apukája ilyet vállalt:
- Ne arra menj, mert ott egy tócsa.
Én ilyen szülő nem akarok lenni, ha egyszer.
