Több pozitívság is volt. Például vidultam ezen, hogy:
„A könyökénél A Fekete Kentaur krónikáinak egy vaskos, bőrkötésű példánya hevert. Jorquen septon kimerítően részletes beszámolója volt arról a kilenc évről, amikor Orbert Caswell volt az Éjjeli Őrség parancsnoka. Szolgálati ideje minden egyes napjáról született egy oldal, s mindegyik úgy kezdődött, hogy „Orbert nagyúr hajnalban felkélt, és kiürítette a beleit”, kivéve az utolsót, amely így szólt: „Orbert nagyúr reggelre holtan találtatott.””
Ami még nagyon pozitív volt, hogy végre találkoztunk két hétre külföldre szakadt kedves barátunkkal, Rékával. Mesélt, ivott, ittunk, meséltünk. Kellemes volt az este, pláne, hogy a Bem moziban töltöttük.
Amikor hazaértünk, belelapoztam egy Kázmér és Hubába és erre bukkantam:
- Olyan számítógépet készítettek, ami gondolkozik.
- Akkor mi különböztet meg minket a gépektől?
- A kiszámíthatatlanságunk.
Szeretem, amikor ekkora igazságra bukkanok az egyesek szerint „fos kis képregény” néven emlegetett médiumon keresztül.
