Már régen olvastam, de tegnap megint találkoztam az alábbival a Zsákutca kötetben. Nem pontosan idézem, a lényeg így is érthető:
- Mosolygó arcot rajzolsz a kavicsokra?
- Igen, aztán visszateszem őket. Én így terjesztem a boldogságot.
- Te olyan jó ember vagy.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
